TeleTök

És csak eljutottunk mostanra abba a bűvös stádiumba, hogy az emberek magukat tartják hitványnak, ha nem tudják magukat (eléggé) motiválni. Mintha csak egy jutalékért bohóckodó, nyomorult ügynökökből álló értekezleten lennénk, ahol mindenki tudja, hogy olyasmit kell eladniuk, amire maguknak sincs szükségük, ráadásul irreálisan drága. De mivel valamilyen kényszerítő oknál fogva egyszer korábban úgy döntöttek, hogy ebből a 'munkából' akarnak megélni, úgy tesznek, mintha ők lennének a hibásak, ha szánalmasnak és elvetendőnek tartják józan pillanataikban ezt az eladási apparátust a termékekkel együtt.

Egy ártalmatlan, lényegbe nem vágó új szokást sem könnyű bevezetni a mindennapi rutinunkba. Próbáltál-e reggelente főzni egy bizonyos gyógyteát, amely enyhítené valamilyen tünetedet, de két nap után megfeledkeztél róla, mert a tüneted nem túl zavaró, a hatás csak többhetes-hónapos fogyasztás után jelentkezne, és a tea elkészítése megzavarja a reggeli rutinodat? Vagy kiderült, hogy a 'gyógyító kód' módszere sem illeszthető bele a maga napi 3x6 percével az életebe.

Ennek fényében tekints végig az eddigi törekvéseiden, amikor magadra próbáltál erőltetni új, apró rutinszokásokat, illetve naponta vagy heti több alkalommal végzendő, többórás, nagy energiát igénylő tevékenységeket! A legjobb eset, hogy a saját utad építőköveivé váltak ezek az újonnan beiktatott órák, és örömödet lelted az új tevékenységben. Ezen kívül csak rosszabb esetek vannak: magadat hibáztattad, hogy alig bírsz belekezdeni az adott tevékenységbe. Biztos lusta disznó vagy, céltalan lúzer, vagy semmirekellő.

Mert mostanra eléggé bevésték nekünk, hogy márpedig céljaink kellenek legyenek, és ezek kellenek a szemünk előtt lebegjenek naphosszat, ugyanis ez adja a motivációt. Hogy el akarunk érni saját erőfeszítésünk árán, saját bőrünk horzsolódásán olyan állapotokba, amire valójában semmi szükségünk, csak manapság illő felmutatni ha nem akarunk lenézettek lenni. Ha nő vagy, legyél modellalkat: vézna vagy izmos, mindegy, csak állandó keserves diétával és konditermezéssel lehessen csak fenntartani ezt a testalkatot. Ha férfi vagy, legyél kigyúrt bölény, pocaktalan, és legyen sok pénzed. Akarj sok pénzbe kerülő tárgyakat birtokolni, és végezz olyan munkát, amit éppen utálhatsz is, de közben a szemed előtt lebeg, hogy mennyit keresel vele, és a következő fizetéseden végre megveszed a flancos karórát, telefont, amiről csak kevesen tudják, mennyibe is kerül, és nem is érdekel senkit. De te, végre már ezzel janiskodhatsz, aztán kitűzheted magad elé a következő célt: részletre megvenni az autódat, aminek az árnyékköltségeibe bele sem gondolsz. Vagy ha kicsit több eszed van, tanulj divatszakmát, legyen diplomád belőle, mert ettől lesz jó állásod. Mindegy, hogy nem szereted, hogy terhedre van a tanulás is, meg az adott munka végzése is, de ez nem is olyan nagy baj, hisz fogalmad sincs, mi érdekelne valójában és igazán.

Az embert egyetlen cél motiválja valójában: az életben maradás. Az egyéni élet fenntartásához szükséges alapvető, nélkülözhetetlen dolgok előteremtése, vagy az utód létfeltételeinek biztosítása. (Egy faj fennmaradása az utódgondozási hajlandóságon múlik elsősorban.) Ha megszűnik az állásod, azonnal másikat fogsz keresni, különösen ha nem a saját ingatlanodban laksz, hanem lakbért fizetsz, mert nem akarsz utcára kerülni. Ha átmenetileg nincs elég pénzed a mindennapi életre, magadon fogsz spórolni, nem a gyermeked élelmezésén. A biztonságba jutásig meg fogod tenni amit lehet, megkeresed mindenáron a megoldást, de ezen felül már terhedre van a luxuscikkek áráért küzdés, vagy a filmsztár-kinézet keserves előállítása.

Tudomásul kell vennünk, hogy vannak társadalmi csoportok, akik létbiztonságban akarnak lenni, és ennyi elég nekik. Szükségleteik vannak, és maguk szabják meg az igényeiket. Eltérőek lehetnek ezek a biztonságérzetek és igények, de az adott személyek ezek megléte mellett nyugodtak, és nem versengők. Nem akarnak mások fölé kerekedni, mert nem érzik mások által veszélyeztetve saját értékesség-érzetüket.

És hogy vannak csoportok, akik azt hiszik, bárki eltapossa őket, ha nem mutatnak föl erőt, hatalmat. Ennek az erőnek és hatalomnak illúziója pedig számukra tárgyak birtoklásából szerezhető be. Hogy neki nagy, lapos tévéje van. A másik szobában is. Hogy be van festve a haja, tehát ápolt és trendi. Hogy szőrmeszélű kapucnis kabátja is van. Meg bizonyos márkájú cipője, amiben valójában röhejes, de ezt divatosnak kell számítani. Hogy milyen gyorsétterembe tudja elvinni a szülei pénzén a kihasználásra kiszemelt lányt. Giccses aranyékszerek. Az ezektől eltérő gondolkodású emberek lenézni próbálása. A hasonszőrűekkel való közösségképzés, a nekik való hízelgés, és a másmilyen emberek csoportos lehurrogása. Napi keserves küzdelem a tudatért, hogy ő ér annyit, mint más, vagy legalábbis annyit, amennyit ő átlagosnak tart. Ebben a társadalmi rétegben az emberek nem hisznek saját szerethetőségükben, mert már a szüleik is beléjük verték, hogy csak megfésült hajjal és vasalt inggel tudsz jó benyomást kelteni, meg jobb bizonyítvánnyal. Hogy viselkedned kell, azaz hitesd el magadról, hogy korrekt vagy és megbízható, hisz nem vagy az, és ez nem derülhet ki, különben ott landolsz, ahová való vagy.

Ez az utóbbi halmaz a motivációval manipuláló nyerészkedők megbízható, végletekig kihasználható vadászterülete. Szerezd meg ezt a tárgyat, menj ide egy programra, nézz ki így, hogy többnek látszódj magadnál! Az önbecsülésmentes, szégyenteli, bűntudatos ember elhiszi, hogy céljai kellenek legyenek, tehát motiválható.

A baj azzal van, amikor jó szándékú, nem versengő, másokat elnyomni nem akaró emberek hiszik, hogy értéktelenek, mert nincsenek úgynevezett céljaik és kellő motivációjuk. Akik nem is tudják, hogy valójában nagyon is vannak, de nem neveznék annak sosem. Célja, hogy másnak lehetőleg sose ártson, s ezen naponta igyekszik? Célja, hogy másokat értőn elfogadjon, miközben saját határait is egészségesen védi? Ja, hogy ezeket nem fogalmazza meg célként. Hogy motivációországban nincsenek lelki célok, csak tárgyiak? Mert az megállapítható, hogy birtokol-e valaki egy tárgyat vagy státuszt, de az nem, hogy halad-e egy úton. Az útonjáró ember pedig megfoghatatlan a mások motiválásából nyerészkedő manipulátorok számára.