Okolják a szervezőket, a helyiségek tulajdonosait, bérbevevőit, a biztonság hiányosságát, a kapzsiságot, az észnélkül taposókat, az állítólagos késelőket. Megrendült fiatalok, részvétteli szülők szólnak hozzá a megjelenő cikkekhez. Egy valamit hiányolok.
Senki nem írja le, hogy a tragédia alapvetően az, hogy miért ilyen helyekre járnak a fiatalok jól érezni magukat. Miért az a szórakozás, hogy bummcici zenére ugrálnak bedrogozva. Miért természetes a szülőknek, hogy a gyerekeik ilyen módon szórakoznak. Sokan azt képzelik, az ő gyerekük tud vigyázni magára, hiszen volt drogprevenció az iskolájában, és különben is, ő megígértette vele, hogy soha. De amikor a köztiszteletben álló, egyházi iskola igazgató sem tud róla, hogy a 17 éves lánya természetesnek tartja, hogy berúg a barátnőivel, akkor ennél sokkal kellemetlenebb meglepetések érhetik még a kevésbé magas erkölcsi polcon álló szülőket.
"Mi nem arra neveltük, hogy igyon, drogozzon" - mondja a drogos vagy alkoholista fiatal szülője. S szó szerint éppen igaza is van, de nem tudja, hogy valójában arra nevelte egész életében szóval és példamutatással, hogy engednie kell a környező nyáj nyomásának, különben kiközösítik. Mellesleg a gyereknek jobb lett volna ha kiközösítik a bulizós, drogozgató-piálgató, tizenegynéhány évesen szexelő haverjai, osztálytársai, de a dolog természetéből adódóan erre nem gondolnak.
Miért olyan nehéz hallgatni a tudatalattira, ami maga az életösztön, amely mutatja az utat? Miért fél az egyén fölvállalni magát másokkal szemben? Miért nem tud biztos lenni az igazában, ha egyedül vagy kisebbségben marad vele? Miért neveli az emberiség tekintélyelvűen a gyerekek generációinak tucatjait?
Az ember megtanulja az élete kezdetétől, hogy a szüleinek szót kell fogadni, a szüleivel reménytelen vagy nem ajánlatos szembeszállni, mert ez az életébe kerülhet. Ez a program fut aztán a továbbiakban minden más emberrel szemben is élethosszon át. A nyáj kollektív és fiktív akarata, mint kijelölt út nyomja az egyént, hiába is sejti, hogy az ösvény egy szakadékba vezet. Egész életen át lehet ingadozni a családtagoktól való függés és az önállóság közt, mely tizenéves korban kezdődik. A serdülő ráeszmél, hogy egyén, szabad akarattal, s ez örömmel is eltölti, meg meg is rémíti. Szüleiben való bizodalma határozza meg, milyen messzire kezd merészkedni, mennyire akar ideiglenesen elszakadni az otthoni nyomásból egy-egy görbe este során, vagy esetleg az iskolából kimaradást is megreszkírozza.
Érdemes lenne megvizsgálni, hogy a szüleiktől valódi szeretetet, műveltséget, kultúráltságot és spirituális útravalót kapó gyerekek közül hánynak lesz arra ingerenciája, hogy dallamtalan kopogásra ugráljon amfetaminszármazékokkal turbózva sokadmagával egy telefüstölt hodályban, ahonnét időnként kimegy a bokrok közé egy numerára.
Ha belegondolunk a körülményekbe, azt láthatjuk, hogy adott egy elszegényedő helyszín, ami hajlandó helyet adni olyan rendezvénynek, amit már előző helyszíneken megelégeltek, adott ennek az egyre növekvő közönsége; maga a buli minősége, igazságszintje olyan alacsony, hogy nem vonzhat bizonyos lelki-szellemi szint fölötti embereket, s ez már önmagában elegendő a pokol elszabadulásához. Ehhez jön még a rosszkor-rossz-helyen-tényező, ha karmikus okokat még nem is keverünk bele.
Tizenhat éves koromban egy magas, erős, tizenhat éves fiú egyszer merő szeretetből a derekamnál fogva fölemelt és magához szorított. Olyan erővel fonta körül karjaival a derekamat, hogy a rekeszizmom nem tudott lefelé mozdulni. Nem tudott levegő áramlani a tüdőmbe, ezért megszólalni sem tudtam amíg el nem engedett. Nem tudom hány másodpercig tartott, de azt hittem, ott fulladok meg. Hiába kapálóztam, ha jól emlékszem, a karjaimat is lefogta, teljesen tehetetlen voltam. Ezért aztán sejtem, hogy lehet megfulladni ha valakit összenyom a tömeg.
Vajon azért nyargal olyan alacsonyan a huszon- és harmincévesek őszinte családalapítási kedve, amiért a gyerekkort is menekülve próbálják elhagyni a tizenévesek? Nem jó gyereknek lenni? Jobbnak tűnik felnőttként viselkedni - egészen addig, míg nem kell a saját gyerekekért felelősséget vállalni? Szóval, felnőttesdit játszani is addig jó, amíg nem kell gyereket nevelni, csak szexpartnert keresni, cigizni, piálni. Ezért olyan vonzó a bulizás. Az élet nyomasztó kényszer-ébrenlétéből menekülni a buli álomvilágába.
Mikor tárul már a tömegek elé a másik alternatíva?
Utolsó kommentek