Találtam egy rossz reklámot. A felvezetése arról szól, hogy az ember alapvető problémája, hogy a gyerekei vele egy ágyban akarnak aludni, a felnőtt pedig gyerekek nélkül. A reklám dolga pedig megoldást kínálni a problémára: egy festett, képes gyerekágyat kell venni, és mindjárt megoldódik a különalvás.
Csakhogy az emberek nem akarnak a gyerekeiktől külön aludni. És a kommentekben egymásnak esnek.
A mindenáron gyerekkel alvók azt gondolják, a gyereknek a szülő testi közelségére van szüksége éjjel, iskolás korában is. Olvastak róla, hogy a 60 évvel ezelőtti, londoni árvaházakban milyen drasztikusan lehetett csökkenteni a halandóságot azzal, hogy dadákat vettek föl, akik naponta kézbevették a babákat. Igen, egy csecsemőnek szüksége van az anyjára, de sokak nem képesek ezt megkülönböztetni a szüleivel alvó iskolás gyerek játszmázásától. Gondolkodási képesség híján az a félelem mozgatja őket, miszerint bárki egy nap nekik szegezi: rossz szülő vagy. Ki akar rossz szülőnek tűnni önmaga előtt? Senki. Nosza, legyünk jó szülők. Aludjunk együtt a gyermekeinkkel, mert nekik ránk van szükségük, mégpedig ilyen formában - ha jobb ötletünk nincs. Azért kell nagyobb gyerekkel is együtt aludni, mert rettenetes dolog sírni hagyni egy egyhetes csecsemőt és nem venni föl. Így gondolkodik a magyar.
Különben is, régen a családok együtt aludtak, hisz csak egy szoba volt. Senki nem kérdezi meg, hogy az 5-10 szobás polgári lakásokban élőkről is ezt képzelik-e. Magyar ember nem gondol a saját, és ősei tapasztalatain túl, aki meg egyebekre hivatkozna, az okoskodó kötekedő.
Megszólal egy kérdés: mi lesz a szexszel így? Már jön is a válasz: ó, mi fantáziadús emberek vagyunk, megoldjuk a saját hitvesi ágyunkon kívül is. Senki nem kérdez tovább, hogy ezt magukhoz méltónak, a kapcsolatukhoz méltónak tartják-e, de ha kérdeznék is, senki nem értené a kérdést a kérdezettek közül úgysem.
És sajnos a különalvók elmondják, hogy újszülött kora óta alszik külön a gyerekük. Pedig abban még semmi hibalehetőség nincs, hogy a gátsebbel alig vánszorgó anya maga mellett tartja az éjjel is evő gyermeket. Senki nem mondja ki a kommentekben, hogy a csecsemő külön ágyban altatása az éjszaka átalvásával kéne összefüggjön, körülbelül 3 hónapos, illetve 5 kilós kortól kezdve.
Amiről pedig egyenesen lehetetlen beszélni ebben az országban, az az, hogy miért nem tud egy gyerek egyedül aludni, ha szerető szülei elalvás előtt felolvastak neki, megdédelgették, napközben is többször dédelgették, és tudja, hogy éjjel ha bármi gondja támadna, a másik szobában alvó szülőkre mindenben számíthat. Tilos tudni róla, hogy a gyerekek nem érzik biztonságban magukat, és a szüleik elől is a szüleikhez menekülnek. Vagy keresik a helyzetet, amikor a szülő a fáradtságtól, kimerültségtől már másképp viselkedik, és a gyerek számára manipulálhatóbbá válik. Az emberek nagy része el sem tudja képzelni, hogy gyermeke nem érzi magát biztonságban a családban, a szülei mellett, sőt egyenesen fél a szüleitől, ezért direkt megnyugtató számára az alvó, azaz épp ártalmatlan szülő jelenléte.
Utolsó kommentek