TeleTök

A feminizmus. De hogy mér lett szerves része az az életellenes agymenés, miszerint a nő joga kell legyen rendelkezni a saját teste fölött, és a hasában élő gyermek élete fölött...?! És hogy mér lett része, hogy kefélgessünk ahány felé akarunk, úgyis elkapartatjuk a gyereket, aki zavarja a köreinket. Most kiderül, hogy nem lehetek feminista, mert nem helyeslem az emberölést. Sem azt a fajta szeretetkapcsolat-monogámián kívüli szarakodást, amikor a nyomorult, önbizalomhiányos nő pár napig azt képzeli, hogy szép, meg kívánatos, hisz kellett egy állati szintre ereszkedett hímnek pár órácskára.

Na, ássunk csak jobban a dolgok mélyére. A minap eszembe jutott, hogy a családtalan lányoknak mennyi idejük van a saját dolgaikra az igavonó anyákhoz képest. Iskolába járhatnak nappal, aztán eljárhatnak akárhová, és nem kell másik 2-3 vagy mégtöbb embernek élelmezést, tiszta ruhát, rendet, és lelki támogatást biztosítani. Ráadásul az anyukájuk szolgálja ki őket. Vagy ha nem, mert egyedül laknak, akkor is csak magukra kell gondolniuk. Ez bizony remek életvitel, ha leginkább tanulni és szórakozni akarunk. Vagy ha tudományos kutatást végzünk, feltalálunk, művészkedünk, önfejlesztünk, sportolunk, szépítkezünk.
De ha anya vagy, akkor megeshet, hogy hónapokon át nincs magadra egy perced sem. Neeem, nem arról beszélek, hogy csak havonta egyszer jutsz el fodrászhoz, meg havonta egyszer találkozol a barátnőkkel, és heti egyszer jutsz el a konditerembe. Hanem arról, hogy hónapokon át nincs néhány szabad perced sem, amikor nem a gyerekkörüli meg az elvégzendő dolgokra kell gondolnod. Mondjuk naponta huszonórát végzed a háztartást, az alvászavaros csecsemőd ringatását, etetését, kipucolását, és percenként van mikroalvásod. Természetesen nem nézel tévét, és naponta maximum 3 órát alszol, azt is minimum három részletben. Hónapokon át. Mert mondjuk egy nagymama sincs a közelben, a férj meg naphosszat a melóhelyén van.

Nos, azt kezdem hinni, vannak lányok, akik beszélgettek ilyen anyákkal, és ezután döntöttek úgy, hogy ők ezt nem vállalják. Minek? Mitől jobb ez, mint nyugodtan iskolába járni, barátnőzni, pasizgatni, diszkózni, konditermezni, rucikat vásárolni a plázában? Vagy emelkedettebb szellemiségűek esetében mitől jobb ez, mint naponta akár tizenhat órán át foglalkozni tudományos szakterületünkkel, személyiségünk fejlesztésével, testünk karbantartásával, tanfolyamokra járással, mandalafestéssel? Ezért aztán nem sürgős állandó - pláne "rendes" - férfit sem találni, mert onnét kezdve fennáll a háztartási robottá fejlődés veszélye.

Van egy valódi dilemma, ami úgy csapódik le, hogy vagy karrier, vagy család. Vagy önmegvalósít a nő, vagy cselédként robotol. Mi is a valódi két alternatíva, ami közül választani kell? Mert hogy nem az érdemi szellemi-kreatív munka és a család közt kell választani valójában, az biztos. 

Tegyük fel, hogy a mindenkori népmanipulátor hatalom találta ki, hogy a nőknek választaniuk kell a kettő közt, mert nem lehet az anyaságot és a karriert optimálisan összegyúrni. És mivel egy nő nem érheti be csak egyikkel vagy másikkal, jó ideges lesz. Létrejön a manipulálható nő, akit lehet facsarni, terelgetni. Aki babázni is szeret, meg lefogyni is akar. Háhá, az ideális pénzköltő. Vesz a gyerekének fölösleges drága játékokat, vegyi anyagokkal teli tejes édességeket, meg zsírégető vackokat, slankító ruhákat is.

Csak nem megint a "két koldus"-modell forog fenn? "Akár anya akarsz lenni, akár karrierista, mindenképpen a mi zsebünket tömöd. Ráadásul mi tudjuk, hogy valójában mindkettő akarsz lenni, tehát soha nyugtod nem lesz." - Így találták ki? Konteómentes verzióban mindez nem szándékos, nem megtervezett, csak kialakult, annyibanhagyott, és gazdaságilag meglovagolt.

Nem az a választás áll a nő előtt, hogy anyaság vagy karrier, hanem az, hogy anyaságba menekül-e az életfeladatai elől, vagy sem! Ugyanis az anyaságot és a háztartásvezetést úgy is lehet csinálni, hogy a környezet számára úgy tűnjön, a nőnek ezeken kívül semmire nem is lenne már ideje. Tökéletes alibi, hogy elkerüljük egyéb megoldatlan feladataink megoldását. Sőt, vannak nők, akik mindig szülnek egy újabb gyereket, amikor letelik a gyes, vagy a főállású anyasági, ugyanakkor nem vezetnek háztartást, és nem foglalkoznak a gyerekeikkel. Persze mindez falakon belül marad, az iskolának maximum az tűnhet föl, hogy a gyerek egy hónapja ugyanabban a ruhában érkezik és egyre büdösebb, a haja hónapok óta csak nő, de nem tisztul; s több testvér esetén már egyértelmű, hogy azért soványak, mert otthon nem kapnak enni. De ez a ritkább eset.

A gyakoribb, hogy a nőnek megoldandó feladatai lennének, s ezek helyett szül gyereket, vagy küzd évekig a teherbeesésért. Remek alibi, hogy miért is kövér: teherbe akar esni, és nem sportolhat, nem diétázhat olyan komolyan, mint eddig, hisz elvetélhetne ezek miatt. (Figyeld meg, hányan híznak hónapokon keresztül, mielőtt terhesek lennének! Akkor jössz rá, milyen régóta próbálkozott.) Akinek kínkeserv a mértékletes étkezés és a rendszeres testmozgás, annak kapóra jön a terhesség, és a kisgyerek jelenléte, aki után meg kell enni a maradékot, s aki miatt nincs mód sportolni. Vagy plédául a nő nem kezd bele egy kreatív tevékenységbe, mondván, hogy ha babáznia kéne, úgyis abba kéne hagynia egy jó időre. Valójában a tevékenység esetleges kudarcának alternatívája miatt nem kezdi el, s az anyaságra van tolva itt is az alibi.

Ugyanakkor nem számítom a gyerekvállalást megelőző vagy helyettesítő kreatív tevékenységek közé a napi testépítést, a napi szépítkezést, a heti rendszeres bulizást, pénzszóró szórakozási formákat, utazgatásokat, a heti többórás szépségszalon-látogatásokat. De még az öncélú iskolábajárást, divatszakma tanulását sem, mert ezek is alibik, amelyek kiválóan alkalmasak arra, hogy a nő elkerülje a szembenézést önmagával: mit is tudok/akarok csinálni, amivel mások hasznára lehetek, s közben magam is fejlődhetek...?

Nincs is más dolgunk, mint átgondolni és fölismerni, hogy akarunk-e egyáltalán valami mások számára is hasznos dologba kezdeni, amihez sürgős késztetést érzünk - vagy sem. Ha nem, akkor valószínűleg könnyen teherbe esünk, évekig elbabázgatunk, és menet közben megérleljük, mit akarunk még kezdeni magunkkal. Ha néhány év alatt kitaláltuk ideális témakörünket, gyerekek és háztartásvezetés mellett is fogunk rá találni elegendő időt, illetve családunkat is bevonhatjuk a tevékenységbe.

Ha viszont előbb kell tevékenykednünk, akkor lehet, hogy úgy tűnik, nem tudunk teherbe esni amikor akarunk. Ilyenkor el kell kezdeni a dolgainkat, és addig vinni, míg sínre nem tesszük tevékenységi körünket. Valószínűleg akkor fogjuk elérkezettnek látni az időt a szüléshez, vagy akkor esünk teherbe, ha látjuk, hogy az anyaság mögé bújás nélkül is van értelme az életünknek, s nem bújtunk ki a ránkbízott hivatás megkezdése alól.