Első gondolatkísérlet: emlékezés. Gondolj egy nyelvre, amit tanultál. Emlékezz vissza azokra az időkre, amikor még csak 300-400 szót tudtál ezen a nyelven, és az igeidők felét sem ismerted. Nem ismerted a feltételes módot - pláne nem a múltidejűt, nem ismerted a műveltető és visszaható igék működését, a létige és a birtokos ige rendhagyó alakjait. Találtál egy azon a nyelven írt újságcikket, amit meg akartál érteni, de nem volt nálad szótár. A szöveg szavainak maximum felét értetted, de ezeken a helyeken voltak számodra ismeretlen igeidők és -módok is. Végül annyiban maradtál magaddal, hogy nem adtak elegendő támpontot az ismert szavak, nem értetted meg a cikket, vagy valamennyit értettél ugyan belőle, de tudtad, hogy a lényeget nem látod.

Második kísérlet: fikció. Most azt képzeld el, hogy az előbbi szituációban vagy, de kizártnak tartod, hogy a cikket ne értsd meg. Esetleg egy másik személlyel el akarod hitetni, hogy mindent értettél a szövegből, és hozzá is tudsz szólni. Amely szavakat nem ismered, gyorsan belegondolsz, mely általad ismert szavakra hasonlítanak, és úgy kezeled őket, mintha az volna a jelentésük; az ismeretlen ideidőket jelenidőként kezeled; a műveltető, szenvedő és visszaható igéknél nem veszed figyelembe a furcsaságokat; az ismeretlen szavakat jelentéktelen kötőszavaknak tekinted, és a számodra ismert szavakra koncentrálsz, mintha ezek lennének a szöveg kulcsszavai. Utána pedig elmondod mi a véleményed a leírtakról. Őrültségnek tűnik?

Lassan elfogadom, hogy vannak felebarátaink, akik a második jelenséget produkálják napról napra - ám anyanyelvükön. Írott magyar szöveget nem értenek meg, szentül hiszik, hogy márpedig értették, majd ellenállhatatlan vágyat éreznek, hogy reagáljanak rá és kifejtsék - általában erősen ítélkező - véleményüket. Ez történik az internetes topikok legnagyobb részében. Ez az embertípus nem röst bárkit kioktatni, hisz nem tudja, hogy szakemberbe, hozzáértőbe kötött-e bele, vagy egy hasonszőrűbe. Képtelen egy szöveg létrehozójának tulajdonságaira következtetni a stílusból, a témából, a megfogalmazás pontosságából. Saját "véleményét" feltétlenül le kell írja, mert a szövegben néhány szó hívószóként funkcionált számára, vagyis achilles-sarkon találta, és elöntötték a negatív érzelmei. Márpedig a bizonyítványát itt és most meg kell magyarázza, magát föl kell mentse, és ennek ára, hogy a szerinte más álláspontot képviselő hozzászólót besározza.

Akár össze is lehetne állítani egy kis szótárat az ilyen emberekhez, hogy értelmezni tudjuk jellegzetes sablonjaikat, szófordulataikat. Lássunk néhány példát!
- Ha valaki egy eset kapcsán átlátja, hogy egy bizonyos ártó cselekedet nem fog következmények nélkül maradni, akkor az "rosszindulatú", "gonosz", "gyűlölködő" vagy "megkeseredett" - esetleg mind ez a négy egyszerre.
- Ha valaki igyekszik minél érthetőbben, választékosabban kifejteni valamit, szmájlik használata nélkül, az "nem nyugodt", "fölhúzta magát" vagy "pattog".
- Ha valaki azt mondja magáról, hogy ölbetett kézzel, szó nélkül nézi, hogy egy ember kárt okoz vagy más módon árt a másiknak, az csak "tiszteletben tartja" az ártót.
- Ha valaki azt mondja, hogy x ember y szituációban másképp kellett volna cselekedjen, akkor arról minden alap nélkül feltételezi, hogy sem fogalma sem tapasztalata nincs a témát illetőleg, habokba beszél, és kiosztja: "majd ha te is annyi idős leszel", "majd ha te is ilyen helyzetbe kerülsz", megtoldva nevető szmájlikkal. Így jön létre, hogy "majd ha neked is lesz gyereked, rá fogsz jönni" kezdetű mondatot címeznek egy többgyerekes, mégtöbbunokás nagymamának.
- Ha valaki nem megy el behunyt szemmel más ember szenvedése mellett, az "csak a rosszat látja", és "boldogtalan"
- Ha valaki megpróbál segíteni egy kiszolgáltatottnak, az "beleavatkozik más életébe", "haragszik" az áldozat bántalmazójára, vagy "nincs joga beleszólni"
- Ha valaki hasznos tanácsot ad olyannak, aki szemlátomást másnak vagy önmagának ártó módon cselekszik, az "beleszól más életébe", "kioktatja"
- Ha valaki megvilágít egy összefüggést, az "okoskodik", "mentegetőzik", "süketel"
- Ha valaki hangoztatja, hogy másnak vagy magának árt, az csak "vállalja magát", "őszinte"
- Ha valaki önveszélyes, illetlen, ostoba vagy kockázatos dolgot művel, az "bevállalós"

Ha kiszörnyűlködted magad, elárulom, hogy az imént ecsetelt típusú emberek nagy része nő, és párkapcsolatról, gyerekekről, családról szóló témák esetén is ők rombolják szét a topikokat, és befolyásolják káros irányba az ingatagvéleményűeket. Miattuk fogsz leszokni a fórumozásról, és a cikkek, képek alatti kommentezésekről.