Az RTL sorozata lekerül a képernyőről, mert nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ugyanis kevesen és egyre kevesebben voltak rá kíváncsiak. Egy dögunalmas másik műsornak helyet adva, lehetetlenül későbbi időpontra tolták, s ezzel megadták neki a kegyelemdöfést.
Ez a sorozat túl jó volt a sorozatnéző közönségnek, érthetetlen a kritikusainak. Életszerűtlennek tartják a karaktereket, a dialógusokat, és nem is sorolom tovább, milyen ostobaságokat állítanak még, mi minden nemlétező hiányosságot akarnak fölfedezni benne, miközben nem veszik észre nyilvánvaló értékeit.
Igen, itt a commedia dell'arte archetipikus figurái keltek életre, Da Ponte és Molière elmosolyodva moccant meg a sírjában. A mai önreflexió-mentes szappanopera-fogyasztó viszont ezek szerint nem érti a klasszikus komédiát, mert nem hajlandó saját, mindennapos drámázását sem tetten érni és kinevetni. Ez a sorozat nem fog tetszeni senkinek, aki unalmában élete semmiség-szappanbuborékaiból akar világra szóló hőlégballont fújni. Nem fog tetszeni azoknak, akik Ricsik szeretnének lenni, akiket mindig is irritáltak a Bélák, a Verák és a Tivadarok. A görbe tükör leköpködése a sorozat "bukása".
A főszereplő családok karakterei úgy lettek megalkotva, hogy egymás közt dobálhassák a cselekményfordulatok labdáit, és könnyen kapcsolódhassanak hozzájuk a mellékszereplők, akik karikatúra-szerűen túlkontúrozottak és lám, a hölgyalapítvány tagjainak ruházata szerint is túlszínezetten eszenciálisak. A cselekményt lendületbe hozó, vagy évődő dialógusok sem az ostoba átlagember szintjén mozognak, ezért nem élvezhetőek azok számára, akik mostanáig idegölően unalmas, rossz színészekkel vagy rosszul játszatott színészekkel megoldott, fantáziátlan sorozatokon szocializálódtak. A mi kis falunk és a Drága örökösök határozott karaktereinek és intellektuálisan magasabb szintű, kifejezetten ötletes poénjainak atmoszférája köszönt vissza a szomszéd tehenében, amazok komikusnak szánt, de idegölő, időhúzó, és sokszor sajnos alpári tematikájú jelenetei nélkül. A történet annyi szereplővel és cselekménnyel dolgozott, amennyit még kézben lehet tartani egyik epizódról a másikra, és nem kínlódva kell tovább szőni a folyamatosan megjelenő, elvarratlan szálakat.
A színészek láthatóan élvezik a sokszor improvizációnak tűnő játékot, magukénak érzik a poénokat. Ja, hogy mifelénk nem szokás érteni az iróniát. Népbetegség. Nem lehet nevetség tárgya, hogy a konditermes Laci nem egy észkombájn, hogy felesége, a túlköltekező, csokimegvonó Sára csak sminkben hajlandó mutatkozni, hogy nagyobbik fiuk, Tibi következésképp izomagyú szívtipró, míg kakukktojás az okos kis Tivadar. A két, piaci bögölynél nyomasztóbb manipulátor Kata és Kriszta karakterével nyilván sok hölgy azonosul magától értetődően, és nekik drukkol. Ahogy Merci bedől Ricsinek, az is egy mai, általános női magatartás kifigurázása, amit nem vesz észre az irónia ellen beoltott réteg. Ricsi anyjából is annyi mászkál körülöttünk, hogy vérig sértődhetünk, miért nem épületesnek számít az ilyen jellem.
Ez a zseniális sorozat-komédia megérdemelné, hogy főműsoridőben ismételjék.
A Renitens című sorozatnak ugyanezért nem jósolok nagy jövőt. De ne legyen igazam.
(A cikk folyamatosan frissülhet.)
Utolsó kommentek