TeleTök

Nem akarom a témát összefüggésbe hozni a pécsi rendőrség által megrendelt reklámfilmmel, és a közelmúlt pécsi eseteivel. Mindez csak ürügy, hogy egy bizonyos kör ismét nagyobb hangon kántálja, hogy az áldozat sosem hibás. Aki ettől a dogmától nem akar elszakadni, az ne olvassa tovább a cikket, mert vagy nem fogja megérteni, vagy rájön, milyen esetekben felelős az áldozat, és ezzel fölborul a világképe és lelki békéje.

Függetlenítsük a mechanizmust a konkrét esetektől, és a nemi erőszaktól! Nézzünk csak egyéb példákat! Valaki besétál egy erdőbe, és nem tudja, hogy ott medvék élnek. Sőt, senki nem észlelt medvét az elmúlt 100 évben a környéken. Emberünket mégis megtámadja egy éhes medve, aki napok óta gyalogolt a szomszédos ország magasabb hegyeiből. Ebben az esetben az áldozat nem kereste magának a bajt. Aztán vegyünk egy másik embert, aki a szavannán kiszáll a szafari-jeepből, és az oroszlánokat néhány méterről óhajtja fényképezni. Azok megeszik. Ez az áldozat magának kereste a bajt. Vagy nem tudhatta, hogy az oroszlánok veszélyesek? Elvárható-e egy átlagembertől, hogy tudjon róla, melyik vadállat húsevő?

Az áldozathibáztatás fogalmának puszta léte is mutatja, hogy valakik már elgondolkodtak, valamint hogy korábban mások rászoktak az áldozatok hibáztatására. Az emberi nemnek brilliáns érzéke van hozzá, hogy ne tudja megkülönböztetni, mikor rohant valaki a vesztébe és mikor érte baleset. "Minek mentél oda?" - ismerős? Valaki leugrott magasról, és összetörte magát. Amikor megtehette volna, hogy nem megy oda, vagy nem ugrik le. Furán néznénk arra, aki ezután azt kérdi, mégis honnan tudhatta volna szegény, hogy olyan magasról leugorva baja eshet...?

Akkor most nyissunk egy új zárójelet! Nézzünk szét az ismerőseinken, és emlékezzünk, hány nőtől, lánytól hallottuk, hogy megismert egy férfit, akivel végül egyéjszakás kaland, vagy néhányalkalmas kaland alakult ki, holott ő tartós kapcsolatot akart volna. A férfi kihasználta, nem volt vele tisztességes. Ha valaki egy ilyen nőtől megkérdezné, hogy tartós kapcsolat reményében tette-e szét a lábát önként és dalolva annak a rohadt szemét férfinak, akkor sokmindent kapna értelmes és őszinte válasz helyett. És a többedik ilyen eset után a nő továbbra sem érti, miért történik vele mindig ugyanaz.

Nincs mit vitatkozni azon, hogy a nők nem értik a férfiakat. Tömkelegével születnek a viccek arról is, hogy a férfiak nem értik a nőket, közben a fordítottja az igazi gond. A fajfenntartás miatt evolúciós előnye volt a nők mindenáron tetszeniakarásának, a csábítási reflex beindulásának hím jelenlétében, de lássuk be, ez mára elavult és átértékelődött. (Abba most ne menjünk bele, hol tartana az emberiség, ha nem lenne a házasság intézménye, és mindenki féltestvér lenne. Viszont azt kissé megpendíthetjük, hogy amennyiben a férfiak állítólag poligám hajlamúak, a nők pedig monogámok, akkor a nőknek köszönhetjük a kétszülős családmodellt és a házasságot is. Hogy a férfiak hogy éltek ezzel vissza, azt most megint ne firtassuk, csak ha feltétlenül le akarjuk zúzni a gondolatmenetet.) A szexuális forradalom kezdete után még hány generációnak kell pórul járnia, hogy a nők végre észrevegyék: rajtuk múlik, hogy bánnak velük a férfiak? Még mielőtt valaki egyedi, ennek ellentmondó eseteket kezdene előrángatni, szólok, hogy mindez a tömegre vonatkozó általánosítás; nem aberrált, nem elmebeteg férfiakról és szintén egészséges nőkről beszélünk! Továbbá a családon belül bántalmazó pedofilokról sem beszélünk!

A lányoknak, nőknek senki nem mondja meg sem idejében, sem később, hogy ha tartós kapcsolatra keresnek férfit, akkor nem szabad úgy viselkedni, mint aki alkalmi szexet akar egy ismeretlennel. A férfiaknak pedig szintén senki nem mondja meg, hogy a nőknek fogalmuk sincs róla, hogy nem a terveiknek megfelelően viselkednek, hanem pont ellenkezőleg. Továbbá nem illő manapság tudni, mi számít méltóságon alulinak. A nyolcvanas évek elején a Ludas Matyi karikatúráin mindig azonnal fölismerhetőek voltak a prostituáltak, és az utcán is. Manapság puszta csinosságnak számít, ha egy az aktuális ízlés szerint kellően fölöslegmentes lány mélyen dekoltált sztreccs miniruhában jelenik meg, közönségesen erősen sminkelve. A nők nem értik, hogy öltözetük, kinézetük, viselkedésük többletjelentést hordoz, és melyek azok a részletek, amelyekből olvasnak a férfiak, és messzemenő következtetéseket vonnak le. Ráadásul a férfiak sem egyformák. Vannak, akik már tudják, hogy a nők tartós kapcsolatra vágynak inkább, mégis sokszor olyan kihívóan viselkednek, mint aki instant szexet akar.

És most térjünk a lényegre! Miből gondolná egy alkalmi partnerre vadászó hím, hogy egy szórakozóhelyen, késő éjjel, mélyen dekoltált, sztreccsmini, félig vagy egészen részeg lány, aki nyomul a jelenlévő hímekre, nem azt akarja, amit ő? És amikor félrevonulnak kettesben, és a nő egy ponttól tiltakozni kezd, a hím miért hiszi, hogy ezt nem kell komolyan venni? És miért hiszik a feministák és a naívak, hogy az erőszaktevők ezen része nem az adott nőre izgult rá annak kinézete és magatartása miatt, hanem bárkit bárhol elkapna? Nem, nem kapja el józanon, nappal a hetvenéves apácát, hiszen neki a fiatal, csinos, magakellető nők tetszenek. Főleg amikor maga is ittas, pláne drogot is használt, és leszakadtak a gátlásai, korlátai egy buliban.

Igen, drága hölgyek, a buli, az ivás, a drogozás, a flörtölés az annyi, mint bemenni az oroszlánketrecbe az éhes állathoz, és reménykedni, hogy az majd tejbegrízt kér a gondozójától. Ha nem mégy buliba részegen, mindent mutató ruhában vonaglani, nem fognak megerőszakolni a bulizó, piás, bedrogozott, kiéhezett férfiak. Az aberrált elmebetegek áldozatául ugyan eshetsz még, nappal is, de nem akarod esetleg az egyik rizikófaktort mégis kiszűrni?

És ha nem erőszak áldozata leszel, hanem csak a félreértésé. Ha fölszedsz egy elbűvölő fickót a szórakozóhelyen, randit beszélsz meg vele, azt hiszed napokig, hetekig, hogy jártok, párszor lefekszel vele, aztán odébbáll. Te meg nem érted, miért nem vitt a várába fehér lovon örökre. Mert azzal, hogy kihívóskodtál, és lefeküdtél vele, nem azt kommunikáltad felé, hogy komoly szándékaid vannak, hanem, hogy papírzsebkendő vagy. Az ilyen eset és az erőszak ugyanannak a dolognak a két különböző gyorsaságú és durvaságú lefolyása. Mindkét féle kimenetel miatt lelkileg összeomolhat egy nő. Van, aki az élete első és egyetlen ilyen esetébe úgy belerokkan, mintha megerőszakolták volna.

Ugye, nem azért nem hibás az áldozat sosem, hogy biztosítva legyen a végeláthatatlan társadalmi megosztottság és a téma körüli vita, mint a zavarosban halászás optimális terepe?