TeleTök

Annyira 'tele volt a tököm' néhány magát jókereszténynek tartó ember kirohanásaival, hogy készítettem egy kérdőívet, amin fölmértem, hogyan hat a házasságokra és a hívő házasok szexuális életére a szüzenházasodás gyakorlata. Ugyanis nem vagyok képes belátni, hogy egyértelműen jót tesz a kapcsolatnak, hogy a házasfelek szüzen házasodnak, majd egy életre egymáshoz vannak láncolva, mikor zsákbamacskát kellett venniük, és - szerintem - jónéhányan csak a szex gyakorlati megkezdése végett házasodtak meg.

Vártam néhány hónapot, hogy gyűljenek a válaszok, aztán táblázatba rendeztem őket. A válaszadók közt nem tudtam megállapítani az anonimitás miatt, hogy egy házaspár mindkét tagja kitöltötte volna a kérdőíveket, s összehasonlíthattam volna a válaszaikat.

Azon csöppet sem lepődtem meg, hogy a kitöltők általában úgy gondolták, nemigen használt a szexuális életüknek az esküvő előtti önmegtartóztatás. (Érdekes módon nincs sok összefüggés a várakozással eltöltött hónapok/évek és a várakozás elviselhetősége/kínjai közt. Sokaknak segített viszont az esküvő időpontjának fixálása.) A kevesek, akik azt válaszolták, hogy teljes mértékben javukra vált, azoknál sem vagyok benne biztos, hogy objektíven ítélik meg, mivel nincs összehasonlítási alapjuk. A válaszadók közel fele gondolta úgy, hogy a lehető legrosszabb hatással volt a szüzesség megőrzése a továbbiakra. Körülbelül ugyanannyi nő mint férfi válaszolta azt, hogy kizárólag a társa kedvéért ment bele a szüzességmegőrzésbe.

Várakozásommal ellentétben meglepően sokan tartják jónak a válaszadók szexuális életüket, s többnyire tudnak is róla egymással beszélni. Érdekes megfigyelni, hogy a nők orgazmusának van alárendelve legtöbb helyen a férfi öröme: a nőnek mindig van legalább egy nehezen összehozott orgazmusa, de inkább ennél sokkal jobb a helyzet, viszont ennek az az ára, hogy a férfi háttérbeszorul, és nem engedheti el magát maradéktalanul.
- Terhesség és gyermekágy időszaka alatt a válaszadók kb felének gondot okozott a szex hiánya, mert nem voltak hajlandóak orálisan/manuálisan megoldani(!)
- A jegyesség alatt kb ugyanolyan arányban vannak akik a leendő házastársuktól izgultak föl leginkább, mint azok akik általában inkább a csinos másneműektől.
- Az esküvő előtti elképzeléseikhez képest nem tapasztaltak jobb szexuális életet. A válaszadók fele elégedett, de a másik fele nem teljesen. Ezek közt van aki huszonév után is teljes kudarcnak tartja a szexuális életét, a többség javuló tendenciában küzd, vagy az elért szinttel viszonylag elégedett.
- A többség elfogadja a házastárs testét, de sokan vannak akik nincsenek egyes részletekkel kibékülve. Van aki sajnos évek után is idegennek érzi a másikat. A többség a saját testével nincs teljesen kibékülve, de akad olyan is, aki magával elégedett és házastársáét kifogásolja.
- A válaszadók fele gondolta úgy, hogy a jó megjelenéshez nincs szüksége sminkre, ékszerekre, különösebb ruhákra; negyede tartja fontosnak és elengedhetetlennek a jó sminket, frizurát, öltözködést; és negyede alkalmilag használja/várja el.
- A válaszadók csaknem fele nem tud házastársával a szexről beszélni, zavarba jön ha mégis muszáj beszélni róla, de szerencsére fele tud beszélgetni, s akad (1 válaszadó), aki rendszeresen néz pornót is.
- A feleségeknek mindig van orgazmusuk, akár több is. Mivel az összlakosság körében kb 30% akinek még sosem volt orgazmusa, kb 40% akinek nem mindig van és kb 30% akinek mindig van, én megkérdőjelezem a válaszok hitelességét. El tudom képzelni, hogy a szüzenházasodottak közt bőven vannak akik nem tudnak róla, hogy nem orgazmusuk van, csak "jó nekik", de akár azt is, hogy a többéves kiéheztetettség egyértelműen elősegíti az orgazmuskészséget.
- a férjek felét befeolyásolja döntően a feleség kiszolgálása
- a párok több mint fele szereti az orális/manuális szexet, de csaknem negyede soha nem is tervezi a kipróbálását sem(!)
- a válaszolók úgy gondolják, összeillenek, nem érte őket méret- vagy vérmérsékletbeli eltérés miatt kellemetlen meglepetés. Ha lenne összehasonlítási alapjuk, szerintem másképp vélekednének. Nekem is jó volt a '70-es évek beli szocialista csokirepertoár amíg nem ismertem meg a nyugati csokikat.
- az összeköltözéssel kevés embert ért kellemetlen meglepetés, de vannak akik évek óta szenvednek egymás szokásitól. A többség elégedett vagy úgy gondolja, hogy közös erővel minden megoldható. Szerintem döntően befolyásolja a válaszadókat saját szüleik életvitele, s az ez iránti kötelező lojalitás, tehát ami nekik belefért, annak még bele kell férnie.
- a válaszolók fele tartja inkább irigylésreméltónak a házasságát, fele pedig ugyanolyannak tartja, mint amilyennek a nemkeresztény átlagházasságokat sejti, illetve van aki a keresztény erkölcsöt (s ezen belül a szüzenházasodást) tartja a fő problémaforrásnak. Néhányan érezték csak elviselhetetlenül rossznak a házasságukat. Szerintem ennek egyik oka, hogy tilos a házasságot objektíven látni, elfogultnak kell lenni vele kapcsolatban, mint a tökéletes együttélési kerettel.

Végezetül a legmellbevágóbb kérdés és válaszok mentén keletkezett jeges döbbenet ami bennem támadt: a válaszadók kb 90%-a vallotta, hogy nem csak a házastársa irán érez szexuális vágyat, hanem mások iránt is időnként. Erre nem számítottam. Puszta paraszti ésszel azt gondolom, hogy aki szerelmes, az csak a szerelmét látja, vágyai csak rá irányulnak. Több év után a házasságban pedig a rózsaszínködös szerelem elmúlik a társ alapos kiismerésével, de szétterül egy mélyebb szeretet, ami erősebb egy időleges lángolásnál. Azt gondolnám, hogy ez a fajta mély szeretet is egy sínre tereli az ember szexuális vágyait: a házastársra redukálja. És mégsem!

Itt kezdtem el keresni az összefüggéseket. Szüzen kell házasodni, ugyanakkor férfiak, nők elenyésző kivétellel nem csak házastársukat kívánják meg. Végsősoron egy messzemenő következtetésre vagy inkább feltételezésre jutottam. Lehet, hogy így van, lehet, hogy nem.
Azt feltételezem, hogy az egyház pontosan ismeri az emberi természetet. A papok tudják, hogy az emberek nem bírnak magukkal, és gondolatban "vétkeznek". A kivétel csak erősíti a szabályt. A papok azzal számolnak, hogy az embereket a hormonjaik, állati párzási ösztöneik irányítják, s kevesen vannak azok, akik teljesen uralják az ösztöneiket, és vagy megszüntetik, vagy egyirányba tudják fordítani őket. Kevés olyan ember van, akinek a vágyhoz hatalmas szerelem kell, s ez a szerelem rendelkezésére is áll egy életen keresztül. Tehát mindig bőven lesz bűntudat! És az egyháznak ez kell. Ugyanis ha az embereknek nem lenne bűntudatuk, nem igényelnék a bűnbocsánatot és végső soron a megváltást sem. (A nagytöbbségről beszélünk, mert vannak akik örvendezni tudnak a kegyelemnek és a megváltásnak akkor is, amikor már fölszámolták a bűneik nagy részét.) Ha nem lenne aki beül gyónni, ha nem keresnének bocsánatot a hívek, esetleg elkerülnék a templomokat, s az egyház pénz nélkül maradna. Ez pedig ugyebár nem fordulhat elő.

S mivel azzal nem őrjíthetik a híveket, hogy ne egyenek, ne igyanak, ne aludjanak, az egyén létezését nem veszélyeztető ösztönt kell megcélozni: a szaporodásit. Mivel házasodni lehet, sok gyermeket szülni pedig ajánlatos és dícséretes, hát teremtsük meg azokat a játékszabályokat, amikkel állandó irritáció alatt tartható a hívő lelkiismerete! Nem tudok nagyobb kitolást elképzelni, minthogy a szerencsétlen fiatal az első viszontszeretővel legyen kénytelen leélni az életét ha törik ha szakad. A felmérésben résztvevők egyharmada húszéves kora előtt szeretett egymásba. Gondoljunk bele: mi lenne ha az első viszontszeretőnkkel kellene halálunkig élni. Tizenévesen az egyén még nem rendelkezik kellő emberismerettel, tapasztalattal, önismerettel, hogy el tudja dönteni, márpedig ezzel fogom leélni az életemet, és így mindkettőnknek és a gyerekeinknek is jó lesz. Nem minden fiatal tudja eldönteni, hogy a szerelme érdekli-e, mint ember, vagy csak a szex, amihez talált egy leendő partnert.

A hivatalos egyházi állásfoglalásokban mindig kirívó ellenpéldákkal találkozunk: magáramaradt lányanya, halálos nemibetegség, elpazarolt szüzesség feletti napirendrenemtérés, szörnyű leliismeretfurdalás, stb. A szüzenházasodás mellett kardoskodó pároktól is láthatunk idézeteket. Mindig örömmel mesélik, milyen jó nekik így - a hivatalos sablonokra hivatkozva persze. Érdekes, az egyház és szószólói mindig az észnélküli partnerválogatást hozzák ellenpéldaként, mintha csak ez a két alternatíva létezne. Úgy állítják be, mintha a szüzenházasodást ellenzők mind pornósztárok lennének. Megkockáztatom a költői kérdést: nem tudják elképzelni a kemény "erkölcsi" szabályok hiányában is önkéntes és masszív hűséget...?!

A magam részéről ha sarkítva fogalmazok, azt mondom: minden szentségi házasság pontosan annyira szent, mint a benne élő két ember közül a gyarlóbbik.