TeleTök

  Sok neve van: önkritika, maximalizmus, elégedetlenség, törekvés, igyekezet, akarás, ambíció - s valójában csak hálátlanság.
  Ha jobban megnézed a saját, vagy ismerőseid életét, azt figyelheted meg, hogy aki hálátlan, az nem sokat kapott abból, amit szeretett volna valaha is elérni, nem tudja gyarapítani kincseit, s a meglévők megtartása is erőfeszítésébe kerül. És a hálátlanság nem nyilvánvalóan jelentkezik, hanem az első mondatban felsoroltak közül valamelyiknek álcázza magát.
  Manapság nemzeti sporttá vált a panaszkodás. Ismerősök találkoznak, s panaszkodnak egymásnak. Ismeretlenek elegyednek beszélgetésbe, s panaszkodnak. Szidják a körülményeket, a környezetükben élőket, a politikusokat, vagy köszörülik a nyelvüket egy celebecskén, egy gazdag vállalkozón, vagy a pár méterre arrébb állón. Van egy bizonyos réteg, akik étkezésre és ruházkodásra költik el minden pénzüket, majd sopánkodnak, hogy milyen kicsi a jövedelmük, s milyen drágaság van. Naponta ellátogat a háziasszony a henteshez, és ezrekért vesz húst, naponta két-három fogásos ebédek vagy vacsorák kerülnek az asztalra mert enni ugyebár kell. S mindig autómata mosógépben, márkás mosóporral mosott, vadonatújnak látszó ruhákban jár a család. Lapostévé a nappaliban, s egyéb szögletes javak. Stílbútor a szobákban, anyun aranyékszerek. Gyerekeknek naponta tejesédesség, új játék. S jaj, szegény emberek, nincs autójuk, nem futja nyaralásra. Vagy jaj de drága a benzin, jaj de drága a tengerparti szálloda. Esetleg apu-anyu cigizik, apu sörözik, anyu szoliba jár, meg műkörmöshöz. Jaj, mekkora a lakáshitel törlesztőrészlete. Szegény sanyarúsorsú emberek, alig jut valamire, hiszen mindkét autó havi részlete majdnem ötvenezer. El is megy anyu az önkormányzathoz rezsisegélyért. Anyu vörösre festett hajjal, trendi frizurával, bőrkabátban, tűsarkain bebilleg az iskolába befizetni a csökkentett díjú menzát a lurkóknak, majd beül a légkondis autóba.
  Hányszor hallottad, hogy az emberek úgy beszélgetnek, hogy percenként hálát adnak azért, amijük van? Hány ismerősödtől hallottad, hogy örömmel beszél a körülményeiről, hogy sugárzik belőle az elégedettség? És persze Te, milyen gyakran beszélsz így...?

Nem véletlenül hangsúlyozzák az etalonisztikus bölcsek - s követve őket az ezoterikusok is -, hogy a hála kell legyen az ember alapértelmezett hozzáállása önmagához és a világhoz. Dr Joseph Murphy is hangsúlyozza ezt olvasmányos, érthető, vonzó stílusú könyveiben.
  Igen ám, de a hála egy logikai problémát rejt: ki kell érte szakadnunk az lineáris idő illúziójából. Meg kell előlegeznünk az anyagi világ felé egy befektetést: gondolatot és érzést kell adnunk előbb, hogy aztán az anyagi vetületének formájában visszatérjen hozzánk.
  Jézusra vagy Buddhára hivatkozhatnék, mert azt tanították, hogy ne reagáljunk negatívan. A hálátlanság is negatív reakció az anyagi világra.