TeleTök

  Trend, trendi - számomra ezek szitokszavak. Pontyszemekkel bámulok azokra, akik büszkék magukra, hogy az öltözködésük, a frizurájuk, a sminkjük, a lakberendezésük trendi. És azokra is, akik bármit ezzel a szóval illetnek haszonérveléskor. (Haszonérvelés: amikor egy eladó, üzletkötő, hivatásos tukmátor az árucikk, szolgáltatás valamely tulajdonságát előnyként állítja be.)
  Tizenéves koromban azt gondoltam, a divatot azoknak találták ki, akiknek nincs stílusuk, s maguktól teljesen tanácstalanok, hogyan is kéne kinézniük. Néhány éve egy harmincas asszonyka méltatlankodott azon, hogy régebben még lehetett egyénien és tömegből kiválóan öltözködni, de manapság akármit is veszel föl, csak egy vagy a tarkaságból, egy a hasonló stílusúak közül. Igaza volt.
  Mondhatnám, a tököm tele van a trendiség propagálásával, de valahogy csúnyának érzem ezt a kifejezést egyrészt, másrészt meg nem zavar ha nem akarom. Elélek mellette, egy másik, párhuzamos világban. Viszont tehetetlenül sajnálom azokat a jobb sorsra érdemes nőket, akik napi problémát szőnek a témából. Bugyuta női magazinokat bújnak, ahol megírják nekik az ügyeletes szakértők, hogyan is kell festeni a szemhéjat idén tavasszal, milyen hosszú csízmaszár a szép idén ősszel. S jaj, félni kell a nevetségessé válástól ha olyan színben érzi jól magát, ami idén nem divat.
  Pár éve divat volt a lila, a bordó, s néztem az utcán, milyen murisak a hölgyek ezekben a súlyos színekben, amikhez indok, s bizonyos típusú egyéniség kéne valójában.
  Amikor egy olyan helyen dolgoztam régebben, ahol közel negyven nő volt egy irodakaptárban, sokszor rökönyödtem meg azon, hogy naponta többször hangzik el valaki öltözetének, frizurájának, sminkjének elemzése, dícsérgetése, a magában kételkedő bíztatgatása, hogy de-de jól áll rajta, illik egymáshoz ez meg az. Ha nem dolgoztam volna ilyen közegben, mai napig nem tudnám, hogy a nők nagy része naponta elbizonytalanodik, megfelel-e kinézete egy hallgatólagos kollektív elvárásrendszernek, s a környezetében lévőktől vár megerősítést, tanácsot. Ráadásul a többi nő médiák által manipulált véleményéhez, ízléséhez igazodnak, annak akarnak megfelelni, s azt hiszik, a férfiak - akiknek tetszeni akarnak - is ebben a rendszerben gondolkodnak! Pedig a férfiak közül még éppen elegen gondolkodnak józanul, hogy ne értsék, miért néznek ki úgy a nők, ahogy, s tűrik el szívük választottján a röhejesebbnél röhejesebb sminkeket, szemöldököket, hajszíneket, ruhadarabokat.
  Az persze nem tűnik föl divatutánloholóéknak, hogy a követelmények folyamatosan változnak. Illetve föltűnik, hisz ez a trendkövetés, de hogy miért fogadják el, hogy ami egy éve még menő volt, az idén már ciki...?
Ja persze, lételemünk a bizonytalanság.
Hogy hiányozna, ha nem lenne!