Akinek nem napi huszonnégy órában jár rajta az esze, azt is húsbavágóan érinti. Még azt is, akinek nincs rá igénye, mert tud róla, hogy másoknak van. A "tökköm televan" azzal, ahogyan manapság a médiából ömlik a szex-téma. Meg vagyok róla győződve - ide a rozsdás bökőt -, hogy szándékos, hosszútávra kitervelt tömegmanipuláció áldozata a lakosság túlságosan nagy része e téren. Marketingből azt tanítják, hogy vannak az embereknek szükségleteik - legyen melegben, ne fázzon, legyen rajta ruha, tudjon enni, inni, rendszeresen tisztálkodni, aludni -, és ezen felül az igények. Aki valamit el akar adni, hogy pénzt keressen vele, annak az a dolga, hogy igényeket ébresszen ott is, ahol nincsenek. Az emberiség csúcsra járatja ezt a mechanizmust jelenleg a "fejlett országokban". Az emberek bármit megvesznek azért, mert kapható egyáltalán, és mert más is veszi. Ha nem lenne, nem találnák ki, hogy ilyen meg olyan kütyü, szirszar kéne otthonra, tehát barkácsolok egyet, mert a boltban nincs, hanem ha kell ha nem, megveszik, mert van. A szex egyes momentumaival is ilyen módon üzérkednek a kaszáldák, s nyomják a reklámot a médiák hozzá.
S hacsak erről lenne szó, talán nem is lenne gond, de jóval többről van szó. Az emberi természettől idegen magatartásformák és perverziók vannak természetes dolgokként propagálva. Néhány mindennapos példa: női magazinban jótanácsok egyéjszakás kalandokhoz. Vita az anális szexről pro és kontra. Ésatöbbi.
Most pedig tegyünk egy kis kitérőt, de ne feledkezzünk meg a nyitva hagyott zárójelről.
Unásig ismételt magazin-panaszkodás: az emberek nem emberek már, hanem pasibólvaló pasikra mutogató csajok, és nőbőlvaló csajokra mutogató pasik. Nem érti egymást a két nem. A fickók félnek a visszautasítástól, félnek tőle, hogy hosszútávon egy kapcsolatban nemmegfelelőnek bizonyulnak, vagy el sem jutnak a tartósságig, ezért már a nő becserkészése lett csupán "a feladat". Mintha egy gyerektől valami miatt nem lehetne elvárni, hogy különböző nevezőjű törtekkel végezze a négy alapműveletet, és meg lenne engedve, hogy huszas számkörben tegye egészszámokkal. Pontosabban az illetők engedik meg maguknak, mert ennyit néznek ki magukból. A fickó megismerkedik a nővel, csokor virág, mozi, étterem, és egyéb, pénztárcafüggő tiszteletkörök után az ágyba tereli. Ha nincs elragadtatva, egyéjszakás kalanddá válik az összeröppenés, ha lát fantáziát a nőben, több éjszakát is megér a "kapcsolat". A nő meg férjhezmenni akar, anyagi biztonságot, meleg fészket, és ezeket a fickótól reméli. És a következőtől is. És a következőtől is az átmeneti vagy végleges kiábrándulásig. Eleinte figyelmes, lovagias a fickó, elviszi helyekre, fizet ezt-azt. Aztán jön a szex és kiderül, hogy nincs folytatás. Nőknél is gyakran megesik, hogy vonzerejüket minden lehetséges férfin letesztelik, s elégedetten nyugtázzák, ha jön a meta-visszajelzés a tetszésnyilvánításról. Persze, hogy ez csupán esztétikai, vagy a fickó szívesen elvinné egy menetre, ez már más tészta, s a további félreértések alapja. A megoldás az lenne, hogy a szülők alaposan elmagyarázzák serdülő gyermekeiknek, miként vegyék észre a komoly szándékú közeledőt, s hogyan szűrjék ki a skalpvadászt. S nem utolsó sorban előbb döntsék el mit akarnak, és milyen paraméterekkel rendelkező partnerrel, akivel tisztázzák, mit szánnak egymásnak még mielőtt bármelyikük becsapottnak érezhetné magát. No igen, de a szülők is teljesen sötétben tapogatóznak. (A képzavarról jut eszembe: miért is nem mer valaki a partnere előtt nappali fényben, ruhátlanul mutatkozni?!) Nem leendő családatyákat és anyákat nevelnek az emberek, hanem rágógumikölyköket. A gyerek is státuszszimbólum, fogyasztóitársadalmi luxuscikk. Lehet vele fölvágni, hogy flancoltatjuk, meg panaszkodni, hogy mennyibe kerül a flanc.
Egy vidéki, bigottvallásos környezetben felnőtt ember mondta nemrég, hogy a pornográfia, a perverziók az egyik véglet, és a vallási alapon szüzenházasodós, bűntudatos, otthonbénázós attitüd a másik. Nekem nem volt alkalmam egyiket sem közelebbről megismerni az utóbbi időkig, mert évtizedekig nem voltak körülöttem ilyen beállítottságú emberek, akikkel erről beszélni is lehetett volna. Nem tudok objektív és állásfoglalásmentes lenni, nézzék el nekem. Döbbent csodálkozással érzékeltem, hogy gyakorló vallásos családokban az anyák nem tanítják meg a lányaiknak, hogy a divatos, kihívó öltözködés és a szüzességőrzés nem egy pakliban van. A kislány csodálkozik, hogy sorakoznak a hágójelöltek, akik az első randin megdöntenék, de beszélgetni nem lehet velük. Nem volt aki megmondja neki, hogy amennyit mutat a testéből, azzal egyenesen arányosnak képzelik a kaphatóságukat a lövőlegények. A másik (nem is tudom, melyik rosszabb) megoldás, hogy a fiatal nő előnytelenül néz ki, aszexuális kisugárzással. A lehető legegyszerűbb hajviselet, sminkeletlenség, ékszerek, bizsuk teljes hiánya, s méterekről érezhető szorongás a másik nemmel szemben. Ez a típus amikor feleség lesz, állandó lelkiismeretfurdalásba taszítja férjét, aki másfelé pislog, mert ugyan esze ágában sincs alapértelmezetten félrelépni, mégis azt látja maga körül, hogy a hasonló korú nők 80%-a sokkal jobban néz ki a feleségénél. [Aki nem tudna róla: a vallási alapon szüzenházasodó réteg jó része el sem tudja képzelni, hogy a többség nem is tud a létezésükről -, a többség pedig nem is tudja elképzelni, hogy manapság hány ember tartja még magát vallási alapon a szüzenházasodáshoz. Annyian, hogy statisztikát tudtam csinálni a tapasztalataikról!]
Emlékszem rá, amikor harmadik osztályosok voltunk, és egy kislány - aki nagykorában állítólag prostituáltként is dolgozott - eneszkás pornóújságot hozott a napközibe. Néhányasával elosontunk a klotyóba átlapozni. Többen nem is egyszer nézték végig, mire a tanár elvette. Abban az újságban pedig csinos, ápolt emberek míveltek olyasmiket, amiket jóérzésű ember is mível odahaza. Semmi különös nem volt a képeken, gondosan voltak világítva, profi volt a minőség. Akkoriban már voltam szerelmes kisfiúkba, akikkel szerettem együtt játszani, de nem vágytam semmiféle testi kontaktusra velük, még megpuszilni se akartam őket. A szexre, mint az időtávlatok ködébe vesző fantomra gondoltam, amiben nincs semmi vonzó. Nos, attól tartok, sokan megrekednek ezen a szinten, és felnőtt korukban is külön kezelik a gusztustalan-furcsa szexet, meg az érzelemmel telített baráti kapcsolatot. A bajok ott kezdődnek, amikor valaki ezt rendbenvalónak találja. Ilyenkor jön az "érzelemmentes szex", meg a szüzenházasodás. A csapbólömlő pornográfia korában még vannak lányok, (fiúk?!), akik egy csókot is szexnek tartanak, és az esküvőjük utánra ütemezik. Nem értem, miért kell sok keresztény fiatalnak zsákbamacskát vennie, majd ölbetett kézzel nézni, hogy házassága a rossz szex miatt fut zátonyra. Hallottam/olvastam ezt az érvet: "a szüzenházasodók közt sokkal kevesebb a válás". Remek álösszefüggés! A magyarázat annyi, hogy aki a paptól/családjától/Istentől való félelmében nem meri testi szinten is kimutatni a szerelmét a társa iránt az esküvő előtt, az ugyanezektől való félelmében nem mer elválni sem ha a házassága bármi miatt megromlik.
Kicsit beszéljünk a középútról is: az lenne az ideális, ha az emberek a másnemű legjobb barátjukkal házasodnának össze, akit testileg is exkluzívan kívánnak. Aztán együtt fejlődnek, fejlesztik egymást, nem zavarják őket a különbözőségeik, hanem inkább gazdagodnak általuk. Hogy erre kinek mekkora az esélye, döntse el mindenki maga - az fog beigazolódni.
A másik véglet, a szvingerklubozás, az egészségromboló szexuális segédeszközök használata, vagy egyszerűen a gyakori partnerváltogatás. A férfiak poligámnak vannak kikiáltva, a nők monogámnak. A félrelépők ezzel fel is vannak mentve. Nem kérdezi meg valaki, hogy akkor a Bibliában miért 1db Ádám és hozzá 1db Éva teremtése van leírva? Miért születik kb ugyanannyi kislány, mint kisfiú? Ha van 50 zsemlénk és 50 hamburgerhúsunk, nem logikus, hogy mindegyikbe egy megy? Nem hát. A balek a tudományhamisításban is önigazolást keres és talál.
Néhány éve végeztek egy felmérést, milyen pozitúrákat részesítenek előnyben az emberek otthoni szexnél. A nyilatkozóknál a pornófilmekből ellesett, egyik legkényelmetlenebb, hátulról-oldaltfekve figura vezette a listát. Igen, az, ahol nem kell látni egymás arcát, s egészen személytelenné válhat az aktus. A misszionárius-pózról gúnyosan illik manapság beszélni, pedig annak a kollégámnak volt igaza, aki azt mondta, hogy aki ezt szereti, az egyszerűen... szerelmes!
Nem tudom milyen érzés lehet az, amikor egy ellenkező nemű, esztétikailag tetszetős, esetleg megnyerő modorú ember iránt kizárólag szexuális vágyat kezd valaki érezni. Nem értem, hogyan kapcsolódhat össze valakinek az agyában a szépség vagy egyéb kellem konstatálása a párzási ösztönnel. A szüleik tanítják meg a fiúgyermekeknek, hogy a meztelen címlaplány vagy az utcán közlekedő, a jelenlegi szépségideálnak megfelelő lányok láttán azonnal párzási késztetést kell érezniük? Azt meg már végképp nem tudom elképzelni, hogyan nevelték a lányokat akik ugyanerre a rugóra járnak. Szó szerint: elképzelni sem tudom. De már erre is van tudományos magyarázat: szemiszexuális vagy demiszexuális vagyok.
Attól tartok, szörnyűséges felfedezést tettem. Az a borzasztó sejtésem, hogy az emberek nagyobb része tartozik a tőlem jelentősen eltérően működő csoportba. És a katolikus egyház is alapértelmezetten állati ösztöneinek kiszolgáltatott lényként kezeli a híveket. Ezért próbálják visszatartani őket a házasság előtti szextől, a házaspárokat a cseteléstől, a közösségi oldalaktól, ezért buzdítanak a házasság őrzésére, mert biztosra veszik, hogy az egyház nyomása, a folyamatos lelkiismereti kontroll nélkül a hívek egész életükben rendszeresen félrelépnének, szeretőket tartanának, szvingerklubokba járogatnának stb. Így állhat elő az az abszurd helyzet is, hogy egy vágyaival küzdő, de szentségi házasságban élő, szüzenházasodott ember bűnös paráznának tartja és mélységes megvetéssel nézi le azt, aki leendő (pláne második) házastársával él boldog szerelemben, miközben a többi másnemű hidegen hagyja.
Természeti törvény, hogy ami ellen küzdünk, azt erősítjük. Így erősíti az egyház a szabadosságot. Azzal, hogy tiltja, hogy a szerelmesek esküvő előtt is kimutassák egymás iránti szeretetüket testi szinten is, és ezáltal erősebbé tegyék a kapcsolatukat - valamint hogy ne vegyenek zsákbamacskát -, hatalmas, ki nem mutatható ellenállást keltenek, s az ellenállást érző egyén könnyen indul meg a tiltott irányba. Ha csak a fantázia szintjén, akkor is szenved közben.
Biztos vagyok benne, hogy sok jó házasság nem jött létre, mert a pár szex - vagyis egymás megismerése - híján nem ragaszkodott egymáshoz amikor látszólagos és ideiglenes össze nem illési tényezők merültek fel. A meghitt szex összetartóerőt jelent olyan időkben, amikor a párnak meggyűlik egymással a baja egyikük vagy mindkettejük munkahelyi konfliktusai, egészsége, szülei stb miatt. Miért akarja ezt a lehetőséget elvenni az egyház a fiataloktól? Miért jó az egyháznak a sok bűntudatos, önelítélő fiatal? Mert belőlük lesznek a jól manipulálható adófizetők?
Végül egy kétrészes anonim kérdőív, amit szüzenházasodottaknak készítettek:
Első 10 kérdés
Második 10 kérdés
Utolsó kommentek